Browsed by
Tag: VirusHead

Advice to exJWs in Hungarian

Advice to exJWs in Hungarian

I am so pleased that Hungarian ex-JWs will be able to read the advice page I wrote. My tips for recovering Jehovah’s Witnesses has been translated into Hungarian! Here it is

József: Have been planning on writing you for a while. Thank you for your efforts in supporting XJWs! Being a former JW in Hungary recently found a local mailing list primarily consisting of (X)JW’s and (X)Adventists. As the issue came up as to which way to progress after leaving the Organization or Church, and many on the list do not speak English I attempted to translate your page to Hungarian and sent it to the list, it was not a literal translation but rather free style. (Apologies for not asking for you approval before, however I did reference the source.) Below please find the Hungarian version.

Nehéz küzdenem árán jutottam az alábbiakban javasoltakhoz. Elképzelhető, hogy ez is része egy folyamatnak – nekem is az volt, – hogy saját magad tanulj meg mindent fájdalmas tapasztalatokon keresztül. Mindazonáltal, reménykedve abban, hogy ezek a kis gondolatok az életet kicsivel könnyebbé teszik majd neked, továbbadom azokat, és minden áldást kívánok neked. Sok időre volt szükségem (jóval több, mint egy évtizedre), hogy megtaláljam mi segít nekem valójában; sok érzés és probléma egy-két év alatt elmúlik, azonban vannak sokkal árnyaltabb és hosszantartó hatású nehézségek, amelyek gyakran csak a viszonylagos hiányuk alapján válnak majd tudatossá. Neked saját magadnak kell rájönnöd, mi használ legjobban neked és bíznod kell eléggé magadban ahhoz, hogy tudd: te tudod eldönteni mi a legjobb neked. Tanulj meg bízni a saját megérzéseidben és dolgozz ki alternatív stratégiákat, amelyek segítenek más szemszögből látni a félelmeidet.

“Nem tehetjük meg, hogy valakit ne tekintsünk testvérnek csupán azért, mivel nem hiszi, hogy a Társulat az Úr csatornája. Joguk van eltérÅ‘en vélekedni, teljes szabadságot kell biztosítani a lelkiismeretnek.” – Őrtorony 1920. április 1. pp. 100-101.

„Ami számodra gyűlöletes, azt ne tedd a felebarátoddal, a többi kommentár.” – Hillél a Vén

Fedezd fel és aktiváld újra a humorérzékedet. Olvass Jézus vicceket, nézz vidám filmeket! A mindennapi dolgokban is próbálj meg bibliai nyelven beszélni (pl. „Igazságosságban egyetértünk abban, hogy a vacsora tálalva van.” [Mt. 23:6]). Képzeld el a gyülekezet legártalmasabb személyét karikatúraként, azonban ne vidd túlzásba nehogy a humor keserűséggé változzon – csak nevess egy jót, de ne csintalankodj! Ez kissé felvértez és segít a távolságtartásában.

Gondolj azokra a dolgokra, amelyeket a közösségen keresztül nyertél. Ennek két része van, először is a pozitív dolgok, amelyekhez még ragaszkodsz, amivel gyarapodtál, vagy amiben még hiszel. Nem tudhatom, hogy esetedben melyek lesznek ezek: A mondanivalód kifejezésének képessége, kiállni a helyesnek tartott dolgok mellett, segítés a szükséget szenvedőkön, a hazafiasság és a nacionalizmus közötti különbség ismerete, a háború és a gyilkolás elutasítása, a Biblia részeinek megjegyzése, a vérátömlesztés alternatívái iránti érdeklődés, az ünnepek eredetével kapcsolatos ismeretek. A másik oldal: azok a pozitív dolgok, amelyeket a negatív tapasztalatokból nyertél, ez szintén egyénfüggő. Valószínűleg megtanultad lényeges, hogy legyen lehetőséged a kérdések feltevéséré és ezt pontosan azért tanultad meg, mivel korábban nem volt lehetőséged kérdéseket feltenni. Ismereteket szereztél bizonyos agymosási technikákról, e technikák ismerete előnyt jelenthet, amennyiben tudatosult benned a lejátszódó folyamat. Felismerheted a jövőben mások ilyen irányú törekvéseit és képes leszel ellenállni, ha úgy kívánod. Kevésbé vagy sebezhető, mivel mint XJT minden bizonnyal kellően bátor vagy, mivel a rád nehezedő hatalmas nyomás ellenére is kiléptél, és ellenálltál annak a nyomásnak, hogy visszatérj vissza ahhoz, amit a szervezeten belül „az igazság”-nak neveznek. Azt is tudod, hogy mindent legalább két szempontból lehet vizsgálni. A korábbi tanú időszakodban megtapasztaltad milyen a fő áradattal szemben levő kisebbségnek lenni, ex-tanúnak lenni a vallási értelemben vett másság újabb dimenzióját jelenti, ez alkalommal azok részéről, akik korábban együtt érzők voltak (emlékszel a csoport üldözöttségének önigazoló jellegére?). A negatív tapasztalatokból pozitív dolgokat kovácsolhatsz.

Találd meg a módját, hogy a tanultakat javadra fordítsd. A rendszeres olvasáshoz korábban már hozzászoktunk, rendkívül felemelő érzés lehet egy tetszőleges témában kutatásokat. Ha ellenszenvet vált ki belőled a nők alárendelt szerepe, olvass ezzel kapcsolatos tanulmányokat, ha a biblia értelmezésével kapcsolatban vannak kérdéseid, olvass Bibliát kutatóktól származó érdekes anyagokat, szerezz ismereteket a hermeneutikáról és a dekonstrukcióról, ismerj meg irodalmi és filozófiai teóriákat, tanulj meg héberül vagy görögül, tájékozódj az archeológiai kutatások eredményeiről. Ismerd meg a bibliai tanok kialakulásának történetét; gondosan tanulmányozd mely szövegeket szántak megsemmisülésre és milyen indokkal, jó kezdési pont lehet megvizsgálni mely szövegeket vettek fel a Biblia kánonjába. Ha a JT-k megszégyenítettek olvass a megszégyenítésről és az ilyen sérülések természetéről. Más módszerekkel is felvértezheted magad az igazsággal, de ne gondold, hogy van ember, aki rendelkezik a teljes igazsággal. Csupán abban bízhatsz, hogy összegyűjthetsz magadnak olyan megalapozott igazságokat, amelyek megállják a próbát a számodra és esetleg egy hasonló gondolkodású csoport számára is. A valóban transcendens igazságok nagyon ritkák, és vajon ki lehet olyan arrogáns, hogy azt merje állítani ő rendelkezik ezekkel? Meg tudod-e magyarázni a kvantum fizikát egy hangyának? A világ sokkal komplikáltabb, mint amit veled elhitettek, ez persze nem jelenti azt, hogy minden reménytelen káosz. Meg kell tanulnod létezni egy adott bizonytalansági szint mellett. Kezd el kicsiben, építsd fel az igazságaidat a számodra hozzáférhető legjobb tudás alapján, emészd azokat, fordítsd le a saját nyelvedre, így fokozatosan felépítheted azt a tudást, amire támaszkodhatsz.

Tartózkodj azoktól a csoportoktól, amelyek önmagukat kizárólag valaminek az ellenzőjeként definiálják. Amikor „mi mind jók vagyunk” és „ők mind rosszak” akkor megfeledkeztünk a emberségről, ilyenkor az ember legárnyékosabb oldala tör felszínre (személyes csatám emlékezni arra, hogy a szélső jobboldalhoz tartozók is alapvetően emberi természetűek). Jehova tanúi nem érdemlik meg, hogy kollektív démonizáljuk őket, csupán azért hogy mi elhatárolódjunk (még abban az esetben sem, ha ők pontosan ezt teszik veled). Gondolj arra, hogy hová vezethet ez az út, ha azon tovább mégy.

Család, házasság és romantikus kapcsolatok. A JT-k destruktív tendenciái erőteljesen jelentkezhetnek ezeket a területeken. A témakörben kapott e-mail-ek szívszorongatók és az legerősebbek a szervezet elleni érvek közül. Melyik Isten jobb, az, aki elpusztítja a családi kötelékeket vagy az, aki táplálja azokat?

Vigyázz arra, hogy te ne járulj hozzá a problémához! Valami miatt úgy tűnik beépült Jehova tanúi (és új XJT-k) gondolkodásába, hogy ha nem követed a társulat minden szabályát, akkor minden egyes szabályt át kell hágnod. Egy régi barátom gúnyosan azt mondta, mennyivel könnyebb volna a ’Hatalmas Istent’ követni, mivel akkor megcsalhatná a feleségét, kereshetne több pénzt, felhagyhatna az időpazarló összejövetelekkel és prédikálással, olvashatna pornográfiát, szerencsejátékozhatna stb. Látod-e a problémát? Sajnálatra méltó személy az, akinek felső tekintélyre van szüksége az ilyen dolgok betartásához. Vajon oly kevés szeretettel, együttérzéssel és etikai érzékkel rendelkezik, hogy kényszert érez ilyen dolgok cselekvésére? Teljes őszinteséggel úgy vélem: nem. Mindazonáltal érdekes megfigyelni, hogy sok XJT valami hasonlót tesz egy időre, a „gonosz XJT-k”. De dönthetsz úgy is, hogy nem teszel igy, eldöntheted, hogy tiszteletben tartod a családod és a kapcsolataidat. Ha elszakadnak tőled, elmondhatod nekik, hogy mivel szereted őket tudod, ők is mindig szeretni fognak téged. Menj el és adj egy kis időt! Előfordulhat, hogy szakemberek segítségét kell kérned, hogy e terület nehézségi között sikeresen navigálhass. Nem érzem magam képzettnek, hogy ezen a területen túl sok tanáccsal szolgáljak, kivéve, hogy tedd meg a tőled telhetőt.

Jézus és a tanítványai Jeruzsálembe tartottak, egy samaritánus faluba nem kaptak szállást. „Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: “Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égbÅ‘l, és égesse meg Å‘ket!?” De Jézus feléjük fordult, megdorgálta Å‘ket, és ezt mondta: “Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” Aztán elmentek egy másik faluba.” (Lukács 9:54-56).

Bocsáss meg azon barátaidnak, akik elhagynak, és nem köszönnek. A szervezeten belüli legtöbb – ha nem mindegyik – barátodat el fogod veszíteni. A közelmúltban elvesztettem egy kedves barátot, mivel ez az információ található a weboldalomon. Bár több mint 20 éve nem vagyok tanú, még mindig tartjuk a kapcsolatot. Jó barát voltam, mindenféle problémáról lehetett velem beszélni, megtartottam a titkokat, mindig támogattam. Ez nem volt elég és semmi sem lett volna elég. Ő nem látta az értékét annak, hogy tanácsot adok a szervezettől sérelmeket szenvedett egyéneknek, sőt ezt inkább gonosz dolognak vélte. Nem tudnék olyat mondani, amellyel megváltoztathatnám véleményét. A záró beszélgetésünk során elmondtam, hogy remélem tudni fogja, hogy még mindig a barátja vagyok, ha ez a csoport a jövőben még egyszer összetörné (amint ez korábban már megtörtént). Ő arra biztatott, hogy alázzam meg magam Isten és a vének előtt és fogadjam el a társulat szabályait. Kicsúfolta az elképzelésemet a ’Hatalmas Isten’-ről, amely Anselm elképzelésén alapszik, hogy Isten az, akitől hatalmasabb el nem képzelhető. Melyik a nagyobb, egy isten, aki elpusztítja a barátságokat, vagy egy isten, aki építi a barátságokat? Nem nehéz válaszolni a kérdésre, még az agape szeretet témakörét sem kell elkezdeni tárgyalni. Azért írok neked erről, hogy az ilyen dolgokat ne vedd személyes támadásnak. Ez ilyen eljárás nem igazságos, nem indokolt és nagyon is fájdalmas; ráadásul akkor hagynak magadra, amikor leginkább szükséged volna rájuk! De gondolj arra, hogy a barátaid – még az igaz barátaid is – azt hiszik, hogy Isten kívánja tőlük, szakítsák meg veled a kapcsolatot és a csoport megbünteti őket, ha továbbra is a barátaid maradnak. Az a tény, hogy ez a barátság oly sok évig folytatódott önmagában is szokatlan volt. Az a néhány barát, akit sikerül megtartanod nem akarja majd, hogy barátságotok kitudódjon, de ez nem jó sem, nekik sem neked. Bocsáss meg nekik és találj új barátokat!

Amennyiben még vallásosnak tartod magad, találd meg a módját annak, hogy hogyan lehetsz az. Elképzelhető, hogy teljesen túltetted már magad rajta, de a legtöbb embernek, aki olyan intenzív vallásos életet élt, mint a tanúk – főleg akik sok éven át – továbbra is lesznek vallási szükségletei. Én a világ vallásait tanulmányozva összeraktam azt, aminek értelme volt számomra. De számomra a vallás mindig inkább az etikáról és vallásos élményekről, mint a tanokról szólt. Számodra mi a fontos? Tölts néhány hónapot azzal, hogy megírod a saját verziójú bibliádat. Milyen etikai tanításokat, milyen történeteket és metaforákat használnál? Mi a fontos az élettel, Istennel, az eredettel, a véggel és a történelemmel kapcsolatban. A „bibliád” idővel változni fog. Nézz meg más vallásokat, olvass történeteket, beszélgess emberekkel, próbálj ki meditációs technikákat, hallgass az elhívás hangjára!

Ha közösségbe vágysz légy óvatos. Egy ideig nehézségeid lehetnek mivel megrendült a másokba vetett bizalmad. Talán nem vagy képes elfogadni hierarchiákat, idegesíthet a retorika, a személyes múltad függvényében egy sor másik nehézség is felmerülhet. Nehézségeid lehetnek a közös gondolkodás vagy közös nyelv megtalálásában is. A legjobb, ha egy ideig hallgatsz és megfigyelsz. Minden közösségben vannak társadalmi furcsaságok, eltarthat egy ideig, amíg képes leszel azokat megérteni és konstruktívan reagálni. Egy másik veszély az, hogy megégeted magad, ha tudat alatt azt hiszed, meg kell égetned magad. Sokféle közösség van, léteznek családi, kollegiális, hobbi alapú, politikai jellegű és projekt-orientált közösségek. Nem szükséges egyházi közösséget keresned. Ismét szeretném hangsúlyozni, ne tétovázz, hanem fuss az olyan csoportoktól, amelyek a gyűlöletre vagy a humanizmus tagadására épülnek. Olyan helyet keress, ahol boldogulhatsz és mások is boldogulhatnak.

Az ajtódhoz látogató tanúk gyötrése. Kicsiny, perverz kísértés, amelynek idÅ‘nként nehéz ellenállni (vagy csak én vagyok így ezzel?). Ne kérdezd tÅ‘lük, hogy a nap valójában hányadik napon lett megteremtve, vagy mi történt az 1975-el, a Hitlernek történÅ‘ behódolással, vagy hogy az “új világosság” valójában villog – Å‘k ezt nem tudják. Ha belekeveredsz azzal csak érzelmileg lekötöd magad és ez végsÅ‘ soron visszatart. Talán emlékszel: Legtöbbjük jó szándékú. Ha vitázni akarsz légy konstruktív, készíts honlapot, írj könyvet, fess, indíts támogató csoportot, valami ilyesmit. Ha a haragod erÅ‘s és úgy érzed a peres ügyed kellÅ‘en megalapozott, akkor perelj, egyébként lépj tovább!

Az önbecsülés hiánya. Kellően jó vagy, annak kell lenned ahhoz, hogy képes legyél szembenézni önmagaddal, amikor a tükörbe nézel. Kezdj egy életet, ahol ezt könnyebben megteheted. Ne félj attól, hogy beszélj a barátaiddal és családoddal, vagy keress professzionális segítséget. Egy együtt érző gyógyító a következőket mondta nekem: „Ha a Kozmosz egy üzenetet továbbítana neked, elmondaná, hogy mennyire értékes vagy, hogy semmit sem kíván tőled, hanem minden cselekedeted a saját választásod eredménye.” E a szavak megérintettek engem, talán téged is megérintenek?

Védtelenség, félelem és düh. Csak annyit mondhatok a védtelenséggel kapcsolatban, hogy rendkívül gyengéden kell bánnod magaddal. Ne kockáztass feleslegesen, fürödj gyakrabban és sétálj nagyokat, amíg meg nem találod az utadat. A védtelenség másik oldala a félelem és a düh. Ha erőszakosságot tapasztalsz magadban, javasolom nyírj sövényt, különösen ha Kali-nak is el tudod magad képzelni. Ha nincs fantáziád, vagy összetéveszted a képzeletet a realitással, akkor kényszerítsd magad és ülj le, semmit ne csinálj, amíg meg nem nyugszol. Kérj segítséget, ha szükséged van rá!

Általános destruktív viselkedés. A pszichológiai hatás nagyon erÅ‘s és hosszan tartó fÅ‘leg, ha hosszú ideig voltál e hatás alatt és különösen erÅ‘s lehet, ha fiatal voltál. Egyes dolgokról mélyebb megértésed lesz, mint másoknak, azonban hajlamos leszel beleesni bizonyos mintákba, bizonyos körülmények együtthatása esetén. EttÅ‘l nem lehetek specifikusabb, de ha ez ellen a probléma ellen küzdesz, akkor tudni fogod mit jelent ez a saját esetedben. Emlékezz arra, nem kényszerít semmi, nem kötelezÅ‘ semmit sem megtenned vagy nem megtenned. Állj meg, gondolkozz, saját magad dönts! Bármilyen korábbi érzelem hatása alá kerülsz (düh, félelem, tehetetlenség, önelégültség, vagy bármi más), próbáld meg magadban tudatosítani az akkor és a most közötti különbséget. Valójában vagy megtanulod ezt megtenni – ha még nem tanultad meg – vagy pedig megbénulsz. Ha kezdesz észrevenni egy mintát, ami fájdalmat okoz neked vagy másoknak, kezdd el megtörni a mintát bármilyen lehetséges módon. Ez igaz a függÅ‘ségek esetében is, megpróbálhatod helyettesíteni valamivel azt, amit korábban tettél, még akkor is, ha nem igazán akarod, mivel ez az, amit megszoktál. Viszont ez a te lehetÅ‘séged, hogy élj, ÉLJ! Meg tudod tenni! Gondolj arra, hogy mindenki furcsa, sÅ‘t groteszk a saját módján. Mindenki, ezért nem vagyunk robotok … legalábbis még nem. Egy technika, amit hasznosnak találtam: Ülj csendben és hallgasd a lélegzetedet egy ideig, amíg nem érzed magad ébernek és képes vagy összpontosítani. Majd tégy fel magadnak egy kérdést és hallgass arra a legrejtettebb és csendes belsÅ‘ hangra, amely a saját legbelsÅ‘, igazi éned. Szinte mindig meg fogod kapni a választ. MeglepÅ‘ mi mindent tudsz már, csak idÅ‘t kell szakítanod arra, hogy hallgass és figyelj.

Jehova tanúit nagyobb valószínűséggel kezelik pszichiátriai intézetekben, mint a lakosság átlagát. Háromszor valószínűbb, hogy skrizoféniában szenvednek és négyszer valószínűbb, hogy paranoiás skrizoféniában szenvednek. A „Free Inquiry” egyik írója szerint „Jehova tanúi vagy vonzzák a pszichotikus állapot előtti személyeket, vagy az, hogy Jehova tanúivá válnak olyan stresszel jár, amely kiválthatja a pszichotikus állapotot. Feltehetőleg mindkét tényező fenn áll.”

Önsajnálat. IdÅ‘zz ennél egy kicsit, amíg megundorodsz tÅ‘le. Sok évvel ezelÅ‘tt összeállítottam magamnak egy CD-t, az „Önsajnálat kollekciót” volt rajta egy kis Neil Young, “All by Myself,” “One is the Loneliest Number,” Elton John-tól a “Daniel” stb. Készíthetsz magadnak egy CD-t vagy magnószalagot a szomorú, legszentimentálisabb, ostoba dalokból, majd figyeld meg hányszor vagy képes végighallgatni mielÅ‘tt megundorodsz és képes lennél öngyilkosságot vagy valami más butaságot elkövetni. Dolgozd ki stratégiát arra, hogy kihúzd magad ebbÅ‘l a helyzetbÅ‘l. Fess, készíts szobrot, írj egy novellát, képregényt, kezdj el mozogni, kocogj, korcsolyázz, kirándulj! Csinálj valami társasági és kreatív dolgot. Ha énekelni akarsz, énekelj (de felejtsd el [Szécsi Pált vagy] Cat Stevens-t, inkább valami vidámat). Javasolnék bármit Tori Amos-tól (nagy rajongója vagyok), de bármi, amit hangosan és jól tudsz énekelni hozzá fog járulni a jobb közérzetedhez. Persze lehet, hogy az autóban kell tenned. És ne felejtsd, a világon mindenkinek van – vagy képes könnyen találni – valakit, akitÅ‘l kérhet egy szimpla ölelést.

Az életed központjában álló rossz tapasztalat. Állj ellen a Jerry Springer-féle módinak, időpazarlás magadat XJT-ként reklámozni. Ez ugyanannak a dolognak a két nézete, az embereket elbűvölheti a furcsa történeted, de nem szolgálja a javadat, ha e tapasztalat körül forog az életed. Ne menekülj a történtektől vagy az érzéseidtől, hanem építsd fel az életed új értelmét és azonosságát. Ha csak emészted magad a sérelmed vagy dühöd felett, akkor továbbra is csak abban fogsz élni, létrehozva ezzel a saját magad poklát. Ha szükségét érzed a pszichológiai szakértelemnek, feltétlenül menj el egy tanácsadóhoz, pszichoanalízisre, vagy bármire, amiről úgy véled előnyödre lehet. Az értelem hatalom, de a belső látás képessége nem elegendő. Most már szabad vagy így megtudhatod mit is akarsz tenni. Iratkozz be iskolába (sokunknak nem engedték, hogy felsőfokú képesítést szerezzünk), tanulj valami újat, tedd azt, amit tenni szerettél volna, vagy fedezz fel új dolgokat, amelyek korábban eszedbe sem jutottak. Idővel megtalálod a módját, hogy felszabadulttá válj és különböző helyeken feltaláld magad. Sikerülni fog, valóban sikerülni fog, ne add fel! Gyermekkoromban gyakran megvigasztalt egy erdei séta (ne nevess ki!), gyógyító hatással volt rám, ha szorosan átöleltem egy fát. Legtöbb embernek van titkos gyógyító módszere, sőt sokuknak még tanú iőszakukban is volt. Talán azon veszed észre magad, hogy amikor bánatos vagy stresszes vagy, nem tudatosan, de teszel valamit azért, hogy jobban érezhesd magad. Vasalás, dúdolás, játék egy hangszeren, agyagformázás vagy kertépítés – egy játékos világ, amelybe belépve meggyógyulsz. Építs ezekre a dolgokra és találj még több ilyen helyet, lehetőséget. Hadd magyarázzam meg, nem azt mondom, hogy menekülj el a valóságtól minden lehetséges módon, hanem, hogy próbáld meg a valóságot gazdagabbá, szebbé tenni.

Az általános értelemben vett vallás összetévesztése az etikával, a felelősséggel vagy a vallásossággal. Az ismeret és minden ellenkező tapasztalat ellenére feltételezzük, hogy a vallásos emberek valahogyan etikusabbak és kedvesebbek, vagy az öntudatosságuk mélyebb. Véleményem szerint létezik gonosz, és akkor kezdődik, amikor emberek hazudnak másoknak, sőt (és ez a veszélyesebb), amikor önmaguknak hazudnak. A vallásos közösségek tagjaiban megvan a hajlam arra, hogy jelentős különbség legyen a nyilvános és magán életük között. Tulajdonképpen az identitásuk elvesztését kockáztatják, amikor megpróbálják magukat olyannak feltűntetni, amilyenek nem képesek lenni. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsidók 4:12). Az ember szeretne bízni másokban és súlyos csalódást okoz, ha olyan valaki, aki jónak és etikusnak tűnik, igazságtalanul vagy embertelenül bánik veled. Lehet, hogy „tudhattad volna” de ettől a sérelem és a csalódottság érzése még nem fog elmúlni. A lényege valószínűleg ez: a kategóriák nem azonosak az emberekkel. Fontos minél több előítéletet és idealizált nézetet kizárni a gondolkodásodból, annak érdekében, hogy etikus és józan véleményt alkothass másokról. Mindenkinek van hibája, különösen az emberi tökéletesség eszméjéhez mérve – jelentős különbség van azonban a tökéletlenség és a rosszindulat között. Számomra a cselekedetek fontosabbak a látszatnál. Egy kedvesnek és etikusnak tűnő személy valójában másokkal gerinctelen hüllő módjára bánhat, másfelől valaki meglehetősen negatív személyiségnek tűnhet, ugyanakkor rendelkezhet nagyon fejlett etikai érzékkel. Légy jó megfigyelő és a lehetőségekhez képest reális, az ítélőképességedet egészítsd ki együttérzéssel. Ne kerülj bele egy paranoiás (és végső soron önpusztító) ciklusba, ahol állandóan mások vélt hátsó gondolatait és szándékait fürkészed. A naiv bizalom és a teljes cinizmus közötti arany középút megtalálása nehéz, de ha megleled az önmagában is jutalom.

Szolipszizmus és szélsőséges gondolkodás. A világ nem körülötted forog. Ahhoz, hogy ne rugaszkodj el túlságosan a talajtól szükséged van egy szilárd pont megragadására és képesnek kell lenned túllépni a saját helyzetedről alkotott nézeteden. Nehezedre esik megtalálni az arany középutat vagy az extrém álláspontjaid közelítését. Nem te vagy a legjobb, sem a legrosszabb személy, nem a legszebb sem a legcsúnyább, de nem is a legokosabb vagy a legtudatlanabb. Keress új módszereket arra, hogy hogyan alkoss véleményt a dolgokról. Ha lekorlátozod a gondolkodásodat JT-knél szabványos ki/be, igen/nem, fekete/fehér, gonosz/jó szintre, az elindíthat egy rendkívül destruktív ciklust. Tudnod kell, hogy ezt a fajta gondolkodást csak módjával lehet alkalmazni, például ezt mondhatod: „a viselkedésemet nem veszi jó néven a barátom” azonban túlzásba viszed ha azt mondod: „embertelen vagyok és gonosz, Isten gyűlöl engem, egy Kain vagyok”. A döntés és véleményalkotás folyamata során legjobb, ha figyelembe vesszük mások nézőpontját és a mások iránti etikus magatartásnormák különböző szintjeit és összefüggéseit. Ez nem tesz téged gyengévé, inkább megtanít arra, hogy az erőd együttérzésre és megértésre épüljön, nemcsak mások, de saját magad vonatkozásában is. Gondolkozz tendenciákban és ne kategorizálj! Sok embernek voltak rossz tapasztalatai a vallással, nem vagy egyedül és a JT-k nem a legrosszabbak a legrosszabbak közül. Időnként úgy érzem Nietzschének igaza volt, amikor azt állította, hogy ’az utolsó keresztény meghalt a keresztfán’. De mindig találok ellenpéldákat erre az érzésre, Anne LaMott az Operating Instructions c. a fia életének első évéről szóló írásában elmondja, hogy eljött hozzá egy férfi az egyházközösségtől és azt mondta, hogy a feleségével szeretne tenni valamit érte és a babáért. Megkérdezte tőle, milyen szívességet kérne, ha egy tündér megjelenne az ajtójában és felkínálná, hogy elvégez bármit a ház körül, olyasmit, amire ő túlságosan fáradt és szégyellne megkérni mást. A férfi a fürdőszobát takarította egy órán keresztül, hát ez a keresztényi cselekedet! Olyan helyeken találsz jóságot és törődést, amelyekről nem is gondoltad volna, értékeld ezeket. Ugyanakkor, ha olyan emberekkel kerülsz kapcsolatba, akik a bajba visznek, vagy túlságosan lemerítik az erőforrásaidat, kerüld el őket. Ne foglalkozz túl sokat velük, egyszerűen menj el!

Millió kis felfedezni való dolog van, és meg fogjátok találni, mindenki saját magának. Tekintsd ezeket jutalomnak, amikor rájuk bukkansz, mint tökéletes tengeri kagylókat, vagy ékköveket, vagy bármely általad nagyszerűnek tartott dolgot. Ha hiszed, hogy van ki meghallgasson imádkozzál egy kicsit, szánj arra egy kis időt, hogy feltárd saját lehetőségeidet, a gondolkodásmód és az érzelmi területen. Most ki tudsz tárulkozni, ez nem egy minden vagy semmi dolog, igazából semmi sem ennyire egyszerű. Találd meg a lehetőségeid útját, döntsd el mely utakon akarsz elindulni, majd tankolj fel és menj! Te magad, itt és most, lásd meg milyen lehetőségeid vannak!

Another Former JW Writes

Another Former JW Writes

Testimony and advice from another former JW

R: I really like your site and I feel your advice for new ex-JWs is very wise. It was a pleasure to find your site. I haven’t been a JW for 20 years or so. I was a third generation JW, raised in the religion. By my mid-20s I was seriously depressed, guilty, and aimless. One of the things that made me feel really guilty and like a failure was that I just couldn’t pray with any conviction. Also, I came from an abusive family – at least my father was a dangerous and violent alcoholic who frequently tried to kill us.

I went to massage school in my early 30s. Giving and receiving massage made me feel worthy, and even loved. Other things that helped me were maybe a little silly – a bumper sticker that said "since I gave up hope I feel better." That’s how I felt! Massage school gave me culture shock; I was exposed to all sorts of viewpoints and beliefs. I realized that much of what is taught by and to JWs is simply not true. Also, I realized that many many many JWs are leading dual lives – they are good JWs when with each other, but very worldly, even promiscuous when no one is watching. What a shock. I went to a psychologist for a year or so – and I highly recommend it. Talking with him, I realized that the root of my depression was something I felt strongly but couldn’t express – my deep sense of betrayal by my mother and the elders. The elders kept telling my mother it was her duty to stay with my father, because he was the head of the house, even though he was a non-believer, and extremely violent and dangerous. When I realized how I felt and expressed it, I felt much better. I was even able to forgive my mother for not protecting us. She really believed she was doing the right thing. And I began to realize what a sick religion it is.

Eventually I was able to tell another truth: I just plain don’t believe. I don’t believe the Bible or any of the other religious writings. I don’t believe in religion. There’s a lot going on the universe that we don’t know about or understand, and it doesn’t matter. I detached from having to have all the answers. I don’t think it’s important to know who made the world and who or what is running the show. We can’t know, therefore it doesn’t matter. What matters is trying to live a noble life. I checked out other religions, but I’m just not impressed. I just don’t believe. I did learn some useful ways of thinking from Buddhism, especially some of the books by Alexandra David Neel. I’m also not interested in discussing it. I don’t care what other people believe, and I feel I have the right to pursue my own beliefs without having to justify them, and I don’t have to put up with people who want to convince me I’m wrong. If there is a god, which I seriously doubt, I can’t see him/her/it rejecting 99 percent of his children and accepting only JWs. God, if he/she/it exists, could hardly be less loving than people in general are.

What I lacked in the first years after I quit being a JW was someone to talk with who could relate to my experience. My sisters don’t relate; although they are not JWs any more either. I finally ran across a wonderful woman in (deleted) who was a former JW also. She shared a great book with me, the first hand account of a former JW. I think it was called "Clouds of Glory," and I wish I could find another copy of it.& The author of that book expressed many of my feelings and reframed the whole experience for me.

When my mother died three years ago, I was immersed in the JW world again for a week, while my mother was in intensive care. I realized how far I had traveled. Now that she is gone, I don’t have to ever have anything to do with any of them ever again, which is a great relief.

I’m a lot happier, healthier, and more useful person now. And terribly grateful that I managed to get out of the JWs. And although I was never able to pray with any conviction as a JW, I learned how to meditate by doing massage, especially lymph drainage massage, which is very quiet, still, and repetitive, and requires that the therapist pay attention to his/her breathing.

Nice of you to provide a place where people like me can unload. I looked for a friendly website for ex-JWs for a long time. Most of the ones I found, though, were very angry and were bent on proving that JWs are wrong doctrinally, and I don’t really care about that. I don’t believe the Bible anyway, so what does it matter? I was very impressed by the wisdom and compassion in your advice. Thanks! I see from your web site that you get a lot of hate mail from JWs, and I really don’t want that. But if my experience would help anyone, it’s OK to share. Like you, I don’t want to make the past the center of my life, I don’t want to be bitter and focused on how I was harmed. I just want to leave it in the past and enjoy the life I have now.

I also liked your advice about overreacting to JWs when leaving the organization. I have seen a few others in the last 20 years or so that have left the organization. However, they seem driven to prove how bad they are: drug abuse, promiscuity, other risky behavior. Self-destructive behavior won’t help.

I would like to tell them: Nurture yourself, don’t destroy yourself. If you are leaving JWs, and you feel angry and guilty, just lie low for a while. Don’t talk about it all the time, although you may be tempted to do so. Don’t act like a victim. Look around and find people who are living lives you admire, and get close to them. Learn how to live a new way by hanging out with wise, compassionate people who are successful at living noble lives. You’ll get through the stage of feeling like a traveller from another universe, and you’ll find worthwhile friends and rewarding activities.

Heidi: What a wonderful treat to get your letter this morning – thank you, thank you. I too saw a therapist when, during two separate occasions in my life, I just felt that I had been ill-equipped to navigate the psychological terrain. It was a big big help to me, especially since in both cases it was short-term with limited goals. I didn’t want to turn into a narcissist, I just wanted to know how to get through to the next level. One of the things that was most enlightening to me was a very simple message that I had a choice – that I could decide for myself what was important to me among the conflicting voices inside. That somehow allowed me to shift and sort and to find more authentic paths. Sounds so simple, but it wasn’t something I had been allowing myself.

I am sorry about your family. There is an awful lot of this sort of thing. It took me until the year of my own father’s death to be able to forgive him – and then only because he was around a lot, being good to my son, and had overcome both the alcoholic and the post-alcoholic madness that had destroyed his own life.

It is so true that sometimes all it takes is exposure to other ways of being for some JWs to be able to realize at some level that their own way is somehow wrong. I think that is why (along with other authoritarian and controlling groups) that the JWs so discourage “worldly associations.” They framed it in such a way that we would think all outsiders are bad – some then seek out the badness as the only route out. But of course most of it isn’t bad at all – there is a lot of kindness and compassion and fun out there too! You were fortunate to have found a window that included a sense of healing and a respect and acceptance of the body.

I studied world religions, and that helped me a lot – but my own path of questioning is somewhat eclectic and I too see nothing but strife in arguing over doctrinal and interpretative matters. I have always found that if your focus is intellectual, learning to ask better questions promotes wisdom a lot more than the illusion of having the answers. In many ways, a breathing meditation accomplishes more – you get centered, attuning your spirit and body. I also like sound, attention, and compassion meditations – even just paying attention to how different bodily positions affect your emotional state – bowing, reaching up to the sky, etc. Ultimately your spiritual path is your own – between you and your sense of the cosmos/God/gods, whatever you like to think. Words are so misleading anyway.

For myself, I decided long ago that if God were really like the God of the JWs, then such a God was not worthy of my attention, much less my worship and obedience. I have since come to believe that this could not be God – I use in meditation Anselm’s thought that God is that “which none greater can be thought.” So I think of the best God I can possibly imagine, and then assume that God, or the cosmos energy of love, or what we label as these things, is much much better in ways that I just simply won’t be able to understand given the way we perceive the world in human terms of space and time. And, to quote the character Stuart Smalley, “that’s…… OK.”

R: So nice to hear from you – your point of view about JWs is so intelligent and realistic. I remember being surprised to find that non-JWs could be good friends, and weren’t all bad, which is what I believed for a long time. There’s a little superiority in that feeling, too – everyone outside the organization is evil, and we’re so good. A lot of narcissism too – look at how good we are, how holy, how superior. With distance I realize that JWs are a narcissistic group, and more afraid of demons than of god, which is interesting, isn’t it? Anyway, I have found many better friends outside the org. than I did inside it. I remember when my mother came to my wedding (she stood outside the church and watched through a window), she said with surprise at the end of the weekend "Ramona’s friends are nice!"

I don’t actually believe in Buddhist doctrine, but I have learned a lot from the writings of the Dalai Lama about how to live, which has made me a much happier person. I really respect the Dalai Lama. Another book that really helped me is "Women Saints East and West." I learned something really important from that book – that although the doctrines were very different (Catholic, Muslim, Buddhist), these women had very similar lives. They all had an experience of the divine, meditated or prayed about six hours a day, and lived lives of service to others. The modern example is Mother Teresa. I couldn’t agree with her doctrinal beliefs, but she lived that life – an experience of the divine, six hours a day of prayer, and a life of service. Evidently god spoke to her in a train when she was a young woman. Then I got the big Aha! from a book by Alexandra David Neel. She went to Tibet early in the 20th century to learn from Tibetan Buddhist mystics. She spent a lot of time there, learning really difficult meditation practices, the short path. At the end, she asked the monks a couple of good questions. She asked if all that she had learned wasn’t just in her mind, not real at all. The monk said yes. Then she asked about people who couldn’t do the short path meditations, which were really hard and didn’t allow time for a person to earn a living or live a normal life. The monk said "then they have to live noble lives." I really got that. We don’t need doctrines, special clothing, special buildings, special rituals or a church hierarchy. We just need to try to do the right thing on a daily basis. That’s actually tougher than going through the motions of religion, but it’s also more rewarding.

You know, I haven’t said this much about my beliefs to anyone before now. Do you have a lot of ex-JWs bending your ear and unloading like this? If so, you’re a really compassionate person. I have been toying with a book on spirituality for people who don’t believe anything. One of these days I’ll finish it.

H: Yes, I do get a lot of email on these topics, but although compassion is a major path for me I think it is healing all around. It is, as you say, beneficial to communicate with someone who understands the issues involved and has a certain kind of common ground of insights and experiences. And I need to hear it as much as anyone else. It fills me with joy to see others who have found (or rediscovered) their own path. Thank you for sharing your experience here for others to read.